Under The Stars

Végre sikerült behoznom a lemaradást a sorozatban :3
Ez abból a szempontból jó érzés, hogy most már csak várnom kell a következő évad kezdetéig, másrészt viszont olyan állapotban vagyok még most is, hogy ahogy magamat ismerem, sokáig fog tartani, míg feldolgozom... (Ahogyan a rajongók többsége sem...)

Ennek örömére/bánatára ihletet kaptam, amit azonnal megírtam (SPOILER található benne a 12. évad eseményeire) :)
Ismét egy angst-songfic, ERRE a dalra 3:
A ficben a saját átiratom és idézetem szerepel :3

(Szintén a Destiel Játszótér augusztusi kihívására szánom )




~~~~~

- Cas? - kérdezem meg tőle, amikor mellettem elhalad, és egyenesen Lucifer felé igyekszik.
- Ne, gyerünk, gyerünk - húz vissza Sam, de nem figyelek rá, csak utána kiáltom:
- Cas! - nem hallt meg, és már a Sátán előtt áll - Cas? Cas!

- Nem, nem! Mennünk kell, most! - szinte nem is hallom testvérem hangját, csak érzem, hogy hátra tol.
Ahogy a mi világunkba visszatérünk, felkelünk a földről. Reménykedve nézünk a fénycsóvára, amikor megjelenik Cas. Sam mosolyogva szólítja a nevén, de a következő pillanatban egy angyalpenge átdöfi.
- Nem! - kiáltom.
Összeesik. Döbbenten nézzük Sam-mel. Megszólalni sem tudunk.
- Ez buli volt - szólal meg Lucifer mögötte. Rá nézek - Komolyan, piros pont, hogy megpróbáltátok. Tökre le vagyok nyűgözve, de… Itt a buli vége - közli gúnyos hanglejtéssel.
- Hagyjad őket békén! - lép közénk Anya.
- Mary, ugye? - szólítja meg Lucifer - Sokat hallottam rólad - mondja - Meg kell mondjam, felérsz a hírnevedhez - néz végig Anyán - Tökre meg akartam köszönni… Mindent. Tartozom neked - nevet fel.

Mellettem Mary indulni akar felé, de Sam megállítja:

- Anya, anya, anya - ragadja meg a karját, azonban ő csak ránk néz:
- Szeretlek titeket - és felpofozza Lucifert.

- Cuki - törli meg az a száját - Csak ennyit tudsz, anyuci?
Anya nekiesik a Sátánnak, aki elvesztve az egyensúlyát az átjáró felé botladozik, miközben magával rántja az édesanyánkat.
- Anya - utána akarunk menni, de a portál azonnal becsukódik.

- Anya! Anya!
- Nem! Nem! Nem! - kiáltjuk.
Semmit sem értünk: a fénycsóva eltűnt és Anya pedig a másik világban ragadt… és Cas…
Sam körülnéz és észreveszi, hogy a ház emeletén - ahol már biztosan világra jött a nefilim - erős fény világít. Rám néz, majd Cas-re, és beviharzik az épületbe.

~~~

„Csillagok alatt alszik a föld,

Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.

Suhognak a szélben a falevelek,

Társam mellett térdelek az éjben.”

Megtörten térdelek le Cas mellé. Könnyes szemekkel nézek rá. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ez történt.

~~~

„Csillagok alatt fekszik a test,

Az enyém, a tiéd, akárkié,

Könyörögnék, hogy újra velem lehess,

De nem ragyogsz rám már soha többé!”

Bármit megtennék, hogy csak újra lássam őket. Anyám szeretetteljes tekintetét és az Ő ragyogó kék szemeit, ahogyan rám néz…
Akármit mit megtennék, hogy visszakapjam mindkettőjüket…

~~~

„Csillagok alatt jár-kel a test,

Az enyém, a tiéd, vagy a másé.

A test csak izgága, gyönge hírnök,

Az életé vagy az elmúlásé?”

„Nem! Nem! Egyszerűen nem veszíthettem el őket így! Egyszerűen nem!” - még mindig nem jött ki Sam, leülök és sírva fakadok. Elkeseredett zokogásom betölti a körülöttem lévő csendet, amely vigasztalón ölel körbe… De a bennem dúló vihar nem tud lecsendesülni…

~~~

„Mondd csak, mi ez a rémálom, barátom?

Mondd csak, mi ez a némaság, üresség,

Melyet a szívemben érzek, itt mélyen?”

Anyát csak most kaptuk vissza, Cas már jó ideje a barátom. Az az érzés, hogy így történt, olyan mély sebet ejt a szívemen, hogy pontosan tudom: ezek után sehogyan sem leszek képes talpra állni…
Ürességet érzek: elvesztettem az édesanyámat, a barátomat…
A családom felét...

~~~

„Csillagok alatt fekszik a test,

Éget a föld, olyan hideg,

Akár a vastag betonfalak,

Fogva tartják az álmaimat.”

A lábamat szinte égeti a föld hűvössége…
Nem így képzeltem el a jövőmet. Egyáltalán nem. Nem így álmodtam meg. Abban reménykedtem, hogy Anya visszatérte után majd örökké együtt maradunk: egy szerető, egymást védelmező családként éljük a mindennapjainkat, annak ellenére, hogy harcolunk Lucifer ellen, továbbra is folytatjuk a vadászok megszokott életstílusát.

~~~

„Vigyázz a szóra, melyet küldök:

Én mindig szeretni foglak,

Maradj meg titkos jelszavamnak,

Maradj meg védő csillagzatomnak!”

Emlékszem: nem egy alkalom volt, amikor Cas térített észhez: csak Rá hallgattam…
Minden erejével azon volt, hogy védelmezzen…
Szerettem Őt.
Először, mint barát, majd, mint családtagot, testvért. Az idő múlásával az érzés ennél jóval több lett…
Olyan régen el kellett volna mondanom Casnek, de nem volt rá megfelelő alkalom…
Szerelmes lettem bele…

~~~

„Mondd csak, mi ez az rémálom, barátom?

Mondd csak, mi ez a némaság, üresség,

Melyet a szívemben érzek, itt mélyen?”

Már sehogy sem bírok a fájdalommal, egészen maga alá gyűrt. Képtelen vagyok már magamban tartani a hiányuk okozta kínt: felordítok.

~~~

„Bárcsak hozzám visszajönnél,,

Hogy tudnám, hová tartozom!

Társtalanul ülök az éjben,

Felhő takarja csillagzatom.”

Mit fogunk csinálni Nélkülük… Mit fogok tenni…Nélküle?
A gyomrom és a szívem görcsbe rándul…
Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább.
Tanácstalan vagyok és teljesen elveszett.

~~~

"Elveszítetted.

Nincs többé veled.

Kiszakítottak belőled egy darabot,

 amellyel teljes voltál.

Csonka lettél."

August of Surprises

Ezúttal egy újabb Destiel Játszótér-kihívásra - pontosabban Misha születésnapjáig (augusztus 20-ig) tartó felhívásra - elkészített szösszel jelentkezem, amit hosszabb kihagyás után alkottuk meg a Manómmal :3

A történeten már azóta gondolkodtam, mióta megláttam ezt a Pinteresten újabb ihletadó képek után kutatva. El is mentettem gyorsan, hogy ha lesz megfelelő időpont és elegendő időm, akkor teljes egészében kidolgozom az ötletem.

És hát mi más lehetne jobb alkalom, mint egy meghirdetett történetírási lehetőség és egy nagyon jó barátnő "elmúlt" szülinapja?

~
Igen, Lexym, most itt rád gondolok :3
Szóval, hogy ne csak egy kósza üzenet jelenjen meg nálad a tegnapi nap alkalmából, hanem olvasható nyoma is maradjon, ezt kapod tőlem, egy kis Destiel-köntösbe beburkolva :)
Boldog (utó)születésnapot, drága Lex :3 :3 ♥♥♥

~

(És köszönetet mondanék Sacinak, Lilinek és Csillának, akik egy kis "megerősítést" adtaksegítség gyanánt *-* )

_________________________________________________________________________________

DEAN
Egy üggyel kapcsolatos nyomozásból vezettem haza péntek késő délután, amikor a mellettem ülő angyal megtörölte a homlokát. Castiel elvállalta, hogy segít nekem, mint a kollégám: ketten tértünk útra, míg a Bunkerben Sam a laptopját böngészve keresgélt az interneten és a könyveket bújva a megoldás után. Fullasztó meleg volt még így is, olyan, hogy lassan rólam is folyt a víz.

- Mégis, hogyan bírjátok ki ezt a meleget? - hitetlenkedett Cas, miközben lehúzta az ablakot, hátha az segít.

- Hát őszintén, elég nehezen. De vannak praktikáink, amivel egy kicsit enyhíthetjük, hogy ne ártson meg.

- Igen? És azok be szoktak válni? - kérdezte, mint egy kisgyerek, aki éppen az édes apjától érdeklődik a világ „titkai” felől.

- Nagyrészben igen - helyeseltem - De nem tudom, hogy ez nálatok, angyaloknál működnek-e… - halkultam el, mert komolyan nem tudtam. Ehelyett a baloldali sávba hajtottam és megelőztem egy kis teherautót, miközben kifundáltam valamit.

- Cas! - szólítottam meg, hogy elmondjam, mi jutott eszembe.

- Igen, Dean?

- Mit szólnál hozzá, ha kipróbálnánk? Van kedved hozzá? - tettem fel a kérdést, de nem kaptam rögtön választ.

- Nem is tudom… - habozott egy kis idő múlva.

- Igen vagy nem? - állítottam válaszút elé, miközben a közúti táblákat figyelve, észrevettem egy lehajtó sáv-jelzést. Hamarosan döntenie kell, hogy még idejében le tudjunk térni - Gyorsan válaszolj… - hagytam rá a dolgot.

Még mindig nem felelt, és a lekanyarodó sáv egyre csak közeledett.

- Na, Cas, döntsd el - nem nagyon akartam sürgetni, de őszintén megvallva: egy kis „hűsítés” nekem se ártott volna.

Hosszas csönd után végre meghallottam a hangját:

- Igen, Dean. Lenne kedvem hozzá - nézett rám gyönyörű kék szemeivel, gyermeki lelkesedéssel.

- Rendben, Angyalom - azzal rátértem a sávra.

~~~

- Meg is érkeztünk - állítottam le a motort, és kivettem a slusszkulcsot.

- Hova megyünk, Dean? - kérdezősködött már kitudja hányadszor, mióta letértünk.

- Ne legyél ennyire kíváncsi, Castiel. Maradjon csak meglepetés - kacsintottam rá.

Arca meglepettnek tűnt, de nem szólt semmit. Nem is húztam tovább az időt, kiszálltam. Pár másodperc múlva ő is az autó mellett állt.

- Szerintem azt nyugodtan levetheted. Hagyd csak a kocsiban - mutattam a ballonkabátjára, amit abban a pillanatban igazított meg magán.

A csomagtartó felé indultam, majd kinyitottam.

- Nem nagyon szeretem levenni - simított végig a ruhadarabon.
- Jól van - vettem tudomásul a válaszát, és visszazártam a járművet. Mikor végeztem, elé állva megfogtam a kezét.

- Induljunk - mondtam, és az első lépéseket megtéve egyre csak távolodtunk Babytől.

~~~

- Mihelyt óhajtanak az urak? - érdeklődött a pult mögül egy szőkésbarna hajú lány - a blúzán álló kis táblácska szerint Sue - szalvétával a kezében.

Én még ráérek választani a sok finom íz közül - gondoltam.

- Cas, szeretnél te választani? - fordultam a sötétkék zakójában álldogáló angyalom felé.

Tanácstalanul állt mellettem, miközben egyre csak vizsgálta a pult tartalmát.

- Nem tudom, Dean. Válassz helyettem, amit akarsz - adta át nekem a választás lehetőségét.

- Rendben - bólintottam, és Sue szemébe néztem - Esetleg van olyan, amelyben méz is van? - tudakoltam.

- Hogyne. Ez itt a SweetHoliday, a mézes vanília - mutatott egy vajszínű krém felé - És ez itt a HolyCream, a mézes csoki - bökött a kanállal egy halványbarna színűre - Ezen kívül van még mézes sztracsatella - tette egy csokoládé darabokkal teli vaníliaszínű jégkrém tartályára a kanalat.

- Egy mézes vaníliát és egy mézes csokoládét kérnék - feleltem habozás nélkül.

A lány kimérte a gombócokat, majd átnyújtotta Casnek, aki látványosan szemlélte a desszertet.

- És magának mit adhatok? Valami különlegeset? - kérdezte, amivel igazán felkeltette az érdeklődésem.

- Különleges? Milyen ízű?

- A ház két specialitása. Almás és meggyes pite ízesítésű.

Ahogy kimondta a nevét, összefutott a nyál a számban.
Nincs jobb egy almás piténél…

- Mind a kettőből kérek, egyet-egyet.

Miután megkaptam, fizettem és leültünk egy közeli fa alatti padra.

~~~

Már javában élveztem az ízeket, amikor felé pillantva, álmélkodó szempárral találtam szembe magam.

- Cas, kóstold meg - böktem bátorításként a kezébe lévő, még el nem kezdett jégkrémre. Visszatértem a sajátomhoz, és a szemem sarkából figyeltem, ahogy bátortalanul belenyal.

- Dean!

- Igen? - álltam meg.

- Ez… ez hideg - emelte maga elé a tölcsért.
- Igen, annak kell lennie. Így tudja lehűteni a tested.

Nem reagált semmit, hanem egy újabb adagot evett. Némán ettünk egymás mellett.

- Na, hogy ízlik?

- Hmmm… - reagált, miután sokadszorra belenyalt a fagylaltba - Ez valami fenséges - fordult hozzám.

- Én is így gondolom.

- Nem is tudom, hogy miért nem ettem eddig - osztotta meg velem, de nem folytatta az evést, hanem egyre nézte, mint valami megfejthetetlen csodát.

- Mert nem vittelek el eddig - közöltem vele két nyalintás között - De most itt vagy, és velem fagylaltozol.

- Pompás az íze. Nagyon ízlik - még mindig nem nyalt bele, aggódni kezdtem, hogy ha nem folytatja, akkor hamarosan…

- Dean, ez miért csöpög? - ugrott fel a padról kissé hisztérikus hanggal.

- Ez normális, Cas, csak nyald le - próbáltam lecsendesíteni, de nem jártam túl sok sikerrel, nem fogadott szót. Az előbbi vidám Castielemből másodpercek alatt egy ijedt kis angyalka lett, akinek fogalma sem volt, hogy mit is kezdjen egy olvadó fagylalttal a kezében.

- Dean, ez nem áll meg! Sehogyan sem akar megállni! - emelte meg a hagját.

Nyugtatgatnom kellett volna, de olyan viccesen reagálta le, hogy elkezdtem nevetni.

- Dean! Dean, segíts. Mindenhol ott van - nézett végig a kezén, ami már szinte végig olvadt fagyi lett. Nem bírta abbahagyni a vihorászást.

- Dean, a ballonkabátomon van! - nézett hatalmas aggódó szemekkel a kabátjára, amin egy aprócska csöpp foglalt helyet -  Dean, fejezd be a röhögést. Kifolyik a tölcséremből.

Erre már befejeztem a kárörvendezést.

- Cas, természetes dolog, hogy olvad. Ezért kell kicsit sietni vele. Gyorsan nyald le, mert még több lesz a kabátodon – tanácsoltam, amire engedelmeskedett - Fogd meg - adtam a kezébe a másik tölcsért. Elővettem egy papírzsebkendőt és lehajolva, letöröltem a foltot a ruhadarabjáról.

- Bocsáss meg az előbbiért - nézett rám olyan kiskutya szemekkel, ahogyan néha Sam szokta, amikor felegyenesedtem.

- Ugyan, ne kérj bocsánatot. Ez volt az első élményed a fagylalttal - ültem vissza mellé - Mindenkivel megesik, hogy egy kicsit túlreagálja a dolgokat, még az én drága angyalommal is - pusziltam meg az arcát, mire egy esetlen mosoly jelent meg a száján, majd folytatta az evést.

~~~

Kéz a kézben, boldogan tértünk vissza Babyhez. Beszálltam, és bezártam az ajtót. Az ablakot teljesen leengedtem, hogy menet közben jöjjön be a friss levegő. Körülnéztem: meglepetten vettem észre, hogy még mindig nem szállt be, ellenben megállt az ajtóm mellett.

- Cas, miért nem jössz? - hajoltam ki az ablakon.

- Én csak… - maga elé nézve habozott, hogy folytassa-e - Csak megszeretném köszönni ezt a napot - vallotta be a legártatlanabb arckifejezéssel.

- Én köszönöm, hogy velem tartottál - ragadtam meg a kék nyakkendőjét és a számhoz húztam egy csókra.

~~~ ~~~

SAM

- Kérlek, ne haragudj, hogy eddig nem írtam, de összejött egy ügy, amire azonnal rá kellett állnunk Deannel - vallottam be egy hosszú beszélgetés után.

- Igazán nincs miért szabadkoznod, Sam.

- Kárpótlásul majd a hétvégén megünnepeljük a születésnapodat - javasoltam, és már lassan készen volt minden a fejemben, amit kiterveltem azokra a napokra - Nem mindig lesz az ember húsz éves.

- Rendben, Winchester - egyezett bele nevetve.

- Sam, megjöttünk - hangzott a lépcsőről.

- Most leteszlek, mert visszajöttek. Érted megyek holnap. Jó éjszakát. Nagyon szeretlek, Lexa - suttogtam a készülékbe, hogy ne hallják meg.

- Én is. Akkor holnap - hangzott a felelete teli izgatottsággal. Elmosolyodtam, amint elképzeltem, ahogyan ül az ágyon szerelmes mosollyal. Teljesen oda volt értem, és magamon is ugyanezeket a jeleket fedeztem fel, ha vele voltam (még akkor is, ha egyedül voltam és rá gondoltam). Persze, Deanék semmit sem tudtak róla. Fél éve ismerkedtünk meg, három hónapja voltunk együtt. De régóta nem találkoztunk, már nagyon hiányzott. Kelleni fog ez a hétvége.

- Szia - köszöntem el, és leraktam a telefont.

- Te meg minek örülsz? - lépett be a könyvtárba a bátyám. Biztosan ott maradt a mosoly az arcomon.

- Semminek, csak rájöttem valamire az üggyel kapcsolatban - hazudtam és magam elé húztam a könyvet.

Pitty, pitty - jelzett a telefonom.

- Mi volt ez? - nézett rám fürkésző szemekkel.

- Micsoda? - értetlenkedtem.

- Jajj, Sammy. Ne játszd itt az agyad. Ez a telefonod volt - ült le elém.

- Nem igaz, nem az enyém volt - tagadtam, és próbáltam lehalkítani a könyv alá rejtett említett tárgyat.

Felemelte a könyvet. Pár A telefonom újra megszólalt.

- Na, ugye, hogy megmondtam - közölte, ahogyan a szeme elé tárult az „igazság.”

A képernyőn Lexy arca jelent meg: éppen üzenetet kaptam tőle. Dean észrevette, utána kapott. Nem voltam gyors, megkaparintotta.

- „Már nagyon várom a holnapot. Szeretlek.” - csodálkozó szemekkel olvasta fel - Sammy, te becsajoztál? Mégis ki ez a lány?

- Nem becsajoztam. Ő a barátnőm - mondtam határozottan.

- Jó, oké. Akkor ki a barátnőd? - érdeklődött, de megállt egy pillanatra. Valószínűleg felfogta, hogy mit is mondott az imént, mert olyan megemelkedett hanggal kérdezte, hogy szinte már ordított - A barátnőd? És nekem nem is szóltál?

- Nem szóltam az elején, mert addig nem akartalak beavatni, míg komolyabbra nem fordul köztünk a dolog. Szóval igen, ő a barátnőm - böktem a kép felé a fejemmel.

- Óóó - csodálkozott - És akkor ez már…? - nem tudta megfogalmazni.

- Igen, eléggé komoly. Három hónapja. Holnap elvinném az egész hétvégére magammal, megünnepelni a születésnapját. Elkérhetném az Impalát? - halkultam el.

- Három hónapja? - lepődött meg ismét - Hogy mi? Babyt? Persze, vigyed csak - egyezett bele. Tisztában voltam vele, hogy ez a gyors döntése csak egyet jelenthet: enged, de úgyis kifaggat mindenről, mihelyt visszaérkezem vasárnap.

Alig nyitottam ki a szám, hogy megköszönjem, amikor szó szerint berobbant Cas.

- Szia, Sam - köszöntött.

- Szia, Castiel.

- Dean már mesélte, hogy mi történt? - ült le Dean bal oldalára.

- Nem, nem is mesélte - fordultam a testvérem felé, megkönnyebbülve, hogy az én „ügyem” területére később fog reflektorfény vetülni - Mi történt, Dean?

- Cast elvittem… - kezdett bele a mondanivalójába, de az angyal közbeszólt:

- Fagyizni… Fagyiztunk - ragyogott a szeme, amint a bátyámra nézett.

- Tényleg? - csodálkoztam felnevetve.

- Igen, és annyira csodálatos volt. Egészen addig a pillanatig, míg le nem csöppent a kabátomra és én meg kiakadtam ezen – sütötte le a szemét Cas.

- De megbeszéltem vele, hogy ez így a normális, a nagy melegben olvad a fagylalt - tette hozzá Dean.

- És nem csak a fagylalt olvadt el utána, hanem én is… Ahogy megcsókoltál az autóból kihajolva - mélázott el testvérem természetfeletti párja, végig tekintve rajta.

- Igen, Cas, az valami csodálatos csók voltál. Ahogyan te is az vagy, mióta csak ismerlek - egészítette ki Baby tulajdonosa, mindvégig a szemébe nézve. Közeledni kezdtek egymás felé: újabb csókot akartak váltani.

- Na, jó, srácok, hagyjátok ezt abba. Folytassátok inkább a hálószobában - fordultam el tőlük viccből.

- Ahogy kívánod, Sammy. Még nem is mondtam, de már be van rendezve az estére - mondta Dean egy kacsintás kíséretében, azzal kézen fogta a ballonkabátos angyalát. Fejcsóválva néztem, ahogyan maga után húzza, majd befordulva a sarkon, Dean „lakosztálya” felé veszik az irányt.

~~~

Másnap reggel felébredés után végig sétáltam a csendes házon egészen a 11-es szobáig. Meglepődve vettem észre, hogy az ajtó előtt egy kis félbehajtott cetli áll, rajta az Impala kulcsa. Felvettem a papírt és elindultam a garázsba. Beültem a kocsiba és olvasni kezdtem a nekem hagyott üzenetet:

„Jól eltitkoltad előttem a kisasszonyt, öcskös.
De majd vasárnap mindent megtudok.
Jó szórakozást a hétvégére és vigyázni az én Kicsikémre
Dean.”

Jót derültem ezen, és beindítva a motort, kigurultam a Bunkerből, hogy egy tökéletes születésnapi meglepetés-hétvégét töltsek el azzal a lánnyal, akit tiszta szívemből szeretek.

Sexbomb

Volt egy ihletem, amit még február elején küldött a drága Sammymanóm azzal az üzenettel, hogy ha gondosan beütemezem minden napra a részek megírását, sikerül teljes egészében elkészítenem a Destiel Játszótér Facebook-csoport Valentin-napi kihívására.
De amikor belevágtam, sajnos be kellett látnom, hogy nem úgy alakultak a dolgaim, ahogyan előzetesen elterveztem, így sajnos kénytelen voltam "elnapolni" a történet publikálását egy másik (jeles) napra.
Amit most olvashattok tőlem, az egy kis drubble-szösszenet, amit SassyMeg nagyszerű Az angyalok nem léteznek???  című története - ami igaz, hogy Cockles - és ez a zene ihletett (érdemes az elolvasás előtt berakni, hogy meglegyen a hangulata :P  Még hozzáteszem, hogy "aláfestő" zeneként ment a háttérben, miközben olvastam SassyMeg művét :) ;) )

~~~

Fogalma sem volt, hogyan is került be a bárba, csak azt tudta, hogy sürgősen szüksége van valami ütős italra, amivel el tudja tompítani a tévedhetetlen érzékszerveit.

Egyik része csak pihenni vágyott: hosszú heteket töltöttek el az éppen aktuális ügyükkel, de semmi eredményre nem jutottak. Fáradtak voltak az öccsével, teljesen ki voltak merülvet.
A másik része viszont rendkívül vágyott rég látott párjára: az angyalt - aki odafent valami segítség után kutatott - már sok ideje nem látta. Hiányoztak neki a meghitt, összebújós esték és a szenvedélyes szeretkezések.
A pultnál ült. Felemelte a jobb kezét, jelezve, hogy rendelni szeretne.
- Három whiskey-t.

- Egy pillanat, és hozom - mondta egy vékony hang.

- Tracey! - kiáltott a bár vége felé a következő pillanatban egy férfi.
A csapos eltűnt, és csak egy gyümölcsös illatfelhő maradt utána.

Nem is figyelte meg nagyon a pultost. Csak akkor eszmélt fel, hogy egy dögös szőke szolgálta ki, akit az ég a legtökéletesebb idomokkal áldott meg, amikor már a három teli pohár előtte sorakozott.
- Köszi, édes - biccentett a nő felé, aki erre megállt előtte - És mondd csak, Trace, van valami programod ma estére? - vette kezébe az egyik poharat.

- Kedves vagy, de… - nézett a szemébe a csaj - tudod, Valentin-nap van. A barátommal készülünk megünnepelni.

- A barátoddal? Ugyan, felejtsd csak el - kacsintott rá.
- Hidd el, hogy nagyon szeretem. És nyugi, hosszú még a nap. Hajtsd fel, és keress egy másik lányt - azzal sarkon fordult és otthagyta.

Semmi sem állt útjába: szívdöglesztően sármos volt, amióta az eszét tudta, döglöttek előtte (és utána) a nők és a fiatal lányok. Nem is sűrűn esett meg vele az, hogy ilyen keményen utasították el, ahogyan Tracey. Sehogyan sem értette, mi történt.
A bár légtere dohányfüsttel és alkoholillattal telt meg, ami elviselhetetlen fejfájást okozott neki. Nem akart ezzel küzdeni, már túl sok volt neki. Egymás után hajtotta fel a kért italokat, majd egy papírpénzt hagyott az egyik pohár alatt.

~~~

- Héhéhé, mi a…? - kérdezte félhangosan, amikor másnap az ágyában ébredt.

- Nyugodj meg, Dean. Másnapos vagy - nézett vele szembe az öccse.

- Másnapos? Na, ez megmagyarázza, hogy miért sajog a fejem, mintha szét akarna hasadni. Mi történt velem, Sammy?

- Semmire sem emlékszel?

Erősen próbált visszagondolni a múlt éjszakára.

- Valamire igen, de elég homályosan. Valami szexi szőke cicababára emlékszem, valami Tris-re…

- Tracie.

- Na, igen, már dereng valami. De még így is kevés - szögezte le.

- Nos, meglepő módon megcsillogtattad az énektudásod. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, ha nem Tom Jones-tól énekelted volna a Sexbomb-ot.

- Hogy micsoda…? - csodálkozott.

- Igen, hiába csodálkozol, így volt - lépett be a ballonkabátos angyal.

Fejét a kezébe temette.

- Ez mégis hogyan történhetett?

- Nos, miután leittad magad whiskey-vel, már nem tudtunk leállítani. Fogtad magad és a színpadra léptél, szó szerint kitépted az énekes kezéből a mikrofont és felkonferáltad magad „Egy kansasi szerelmes vallomást tesz”-szöveggel - válaszolt Sam - Szerintem nem kell mondanom, hogy melyik részt énekelted szinte ordítva.

- Mi?

- Szerencse, hogy éppen időben rád találtunk - szólalt meg ismét az angyal, aki a szék támlájára tette le a kabátját.

- És Tracie? Ő mit szólt? - fordult az öccse felé.

- Nem neki énekeltél, Dean - válaszolta a kérdezett.

- Akkor kinek?

- Nekem - válaszolt szemlesütve a fekete hajú.

- Neked ordítottam, hogy „Sexbomb, sexbomb, you’re my sexbomb”? - nézett a tengerkék íriszekbe.

A kérdezett csak bólogatni tudott.

- És eljött a beszélgetés azon pillanata, amikor én magatokra hagylak titeket - szólalt meg a fiatalabbik Winchester, és kiment a szobából - Na, sziasztok.

- Sam? - kérdésére nem kapott más válasz egy ajtócsapódáson kívül.

- Cas? Mi történt?

- Ezek után fogtunk és nagy nehezen hazahoztunk az Impalában. Majd…

- Majd?

- Folytattad nekem a magánszámodat - vörösödött el Castiel - Vetkőzni kezdtél, mint - ahogy ti hívjátok - egy sztriptízbárban…

- Pfú, ez egyre kínosabb…

- Annyira nem. Mert őszinte volt.

- Úristen!

- Na, igen. Rengetegszer mondogattam ezt… Igaz, hogy más helyzetben és más hangsúllyal, de igen… Mondogattam… - jelent meg az angyal arcán egy pajkos mosoly, ami a vadászt gondolkodásra késztette.

És lassan emlékezni kezdett: világossá vált számára, hogy milyen módon vallott szerelmet az angyalnak. Utána a fantasztikus szeretkezés pillanatképei is felvillantak lelki szemei előtt.

- Cas?

- Igen, Dean?

- Gyere ide - paskolta meg a mellette lévő helyet az ágyon.

Az angyal leült.

- Szeretlek, ugye, tudod?

- Igen, Dean. Tudom. Tegnap már megbizonyosodtam róla.

- Mit szólnál, ha megismételnénk a tegnapiakat? Egy kis utó Valentin-napi meglepetés…

Az angyalnak felcsillantak a szemei.

- Benne vagyok, Dean - helyeselt az öltönyös.

- Én meg hamarosan benned - felelte a vadász és szájon csókolta.